Először is: te jó ég! Szóhoz sem jutok! Egyszerűen hihetetlenek vagytok. Köszönöm a több mint ezer oldalmegjelenítést és a plusz 3 feliratkozót! Annyira imádlak titeket! :') Feldobtátok a napomat, a szoba közepén ugráltam örömömben és szó szerint majdnem elsírtam magam. Nektek hála egész este és talán holnap is mosolyogni fogok. :) Csak KÖSZÖNÖM! ♥
Másodszor: kicsivel éjfél után, de boldog születésnapot annak az eszméletlen bandának, amely még a legnehezebb napjaimban is meg tudott mosolyogtatni. A banda, amely több ezer vagy százezer ember életét mentette meg és segített rajtuk; a banda, amelynek a dalszövegei pontosan leírták azt, amit érzek, és megvigasztaltak; a banda, amely immáron négy éve életünk és szívünk egy fontos darabja. Egy lépcső aljáról kezdték, de már a világ tetején állnak. Velem együtt minden rajongójuk mérhetetlenül büszke rájuk, hogy ilyen kevés idő alatt ekkora sikereket értek el. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT A ONE DIRECTION-NEK! KÖSZÖNJÜK, HOGY VAGYTOK NEKÜNK! ♥♥♥ #proud
A részhez pedig nem igazán fűnék semmit, remélem tetszeni fog nektek! :)
xx, Csilla :)
- Hope, szeretnénk neked bemutatni őket - jött oda hozzám Liam, Louis és Zayn a három ismeretlen lánnyal.
- Szia, Eleanor Calder vagyok, Louis barátnője, te pedig ha jól tudom Luke barátnője vagy - ölelt meg aranyosan az egyik barna hajú lány.
Gyönyörű volt, szimpatikus és nagyon csinos is. Volt mire irigykednem...
- Igen, Hope Atkins vagyok - mosolyogtam vissza rá, miután elváltunk egymástól.
- Engem Perrie Edwards-nak hívnak és Zayn barátnője vagyok - a szőke hajú szintén megölelt, amit viszonoztam is.
Na igen, benne is megvolt mindaz, ami egy fiúnak kellhet. Szépség, jó alak, kedvesség, látszott rajta, hogy semmi rossz szándéka nincsen senkivel, és a szeméből ki lehetett olvasni, hogy mindennél jobban szerette Zayn-t. Amikor eltávolodtunk, a göndör hajú lány lépett elém. Amint megláttam az jutott az eszembe, hogy én hozzá képest egy krumpli voltam. A haja eszméletlen volt, az arca ragyogott, a tökéletes alakja miatt azonnal meg lehetett mondani, hogy sportolt valamit és ráadásul a stílushoz is jó érzéke volt. Természetesen a többieknek is.
- Hello, Danielle Peazer vagyok, Liam barátnője - villantotta meg ezer wattos mosolyát a lány, majd átöleltük egymást, ami az én számat is felfelé görbítette.
Jé, ugyanúgy hívják mint a legjobb barátnőmet. Ez egy jel! Be kellett vallanom, a srácoknak jó ízlésük volt a lányok terén. Azonnal cseréltem volna bármelyik alakjával. Vagy arcával. Vagy hajával. Vagy úgy mindenével. A fiúkkal együtt bevonultunk az előszobából a nappaliba, ahol zenére táncolt vagy hülyéskedett egy-egy ember.
- Hát itt vagy Kicsim, téged kerestünk - jött oda hozzám Luke, és egy csókot nyomott ajkaimra.
- Ez furcsa, csak ott voltunk az előszobában - mondtam mosolyogva.
- Na, ott pont nem néztük meg - mondta barátom.
A három lánnyal, Kelly-vel és Danielle-l felvonultunk az emeletre, hogy beszélgessünk és egy kicsit jobban megismerjük egymást. Persze igyekeztem minél kedvesebb és szimpatikusabb lenni, hiszen az első benyomás a legfontosabb. Michael szobájába szerettünk volna menni, viszont amikor benéztünk az ajtaján máris tovább lépdeltünk. Mondanom sem kell, nem volt túl nagy rend a helységben. Calum kis "hajlékába" is bekukkantottunk, ami már elfogadhatóbb volt, mint a zöld hajú srác kérója. Mindannyian felültünk az ágyra, és társalgásba kezdtünk. A One Direction barátnőkkel hamar összebarátkoztunk, és nevetve mondták el régebbi vicces sztorijaikat (vagy beszólásokat), amiket a bandával vagy barátjukkal éltek át. Én már annyira röhögtem, hogy szó szerint leestem az ágyról, és nem tudtam felkelni. Persze ezen mindenki jót szórakozott. Végül már csak azon nevettem, hogy hogy lehettem olyan szerencsétlen, hogy leesek az ágyról. Na mindegy. Miután nagyjából mindenki lenyugodott, témát váltottunk. Méghozzá a szomorúbb történetek. Eleanor elmesélte, hogy nagyon bántja, hogy a rajongók azt hiszik, csak azért van Louis-al, mert a fiúnak lepleznie kell, hogy Harry-be szerelmes. Amikor ezt mondta elég hülye fejet vágtam, amin elmosolyodott. Nem hittem a fülemnek. Harry és Louis miért lennének szerelmesek egymásba. Louis Eleanor- szereti, senki mást. Ez tisztán látszott rajtuk. Állítólag ezért ment tönkre a két srác barátsága is. Nem kicsit háborodtam föl ezen. Hogy lehet valaki olyan aljas, hogy annyira cukkolja a "példaképét", hogy az elveszti a legjobb barátját emiatt. Amúgy meg nem néztem volna ki Harry-ből hogy meleg. Hiszen ő a leghíresebb a nőügyeiről. Inkább annyiban hagytam, hogy nehogy még jobban felidegeljem magam. Danielle elmondta, hogy Liam-mel egyszer már szakítottak, ami maga a pokol volt. Sokat veszekedtek. Nagyon. Mindketten akár egy kis apróság miatt is belekötött a másikba. Azonban amikor szétváltak, rájöttek, hogy mit veszítettek, és utálnak egymás nélkül lenni. Ez amolyan 'se veled, sem nélküled' párkapcsolat volt. Bár én nagyon reméltem, hogy nem mennek szét újra, mivel hihetetlenül aranyosak voltak együtt. Perrie-nek nem igazán voltak gyászos momentumai, inkább terelte a szót ezekről, és beszélt nekem az eljegyzésükről. Nagyon aranyos és romantikus pillanat lehetett. Irigyeltem őt, amiért Zayn-nel való kapcsolatuk már itt tartott. Én is vágytam arra, hogy valaki egy gyönyörű gyűrűt húzzon az ujjamra és örök hűséget fogadjon nekem.
- Ne aggódj, egyszer a te életedben is eljön - simogatta meg kedvesen a karomat Pezz.
- Danielle, ha Liam most rögtön megkérné a kezed, igent mondanál? - fordultam kíváncsian az említett lány felé.
- Igen - mondta ki vidáman semmiféle habozás nélkül.
- És te, Eleanor?
- Természetesen - mondta, miközben szégyenlősen elmosolyodott.
- Imádom ezeket a neveket. Zerrie, Payzer, Elounor. Még a nevetek is jól hangzik együtt - nevetett Dani, és vele együtt a többiek is.
Egy ideig még trécseltünk, majd lementünk a földszintre, hogy táncoljunk egy kicsit. Én Kelly-vel táncoltam, Danielle Chris-szel (mellesleg őrülten cukik voltak ahogy egymást karolták), és a barátnők a szerelmükkel. Eleinte pörgősebb számok mentek, amire húgommal össze-vissza ugráltunk és forgolódtunk. Felemelő érzés volt úgy látni őt. A szemei ragyogtak az örömtől, és a mosoly az arcán mindent elárult. Egyáltalán nem láttam rajta, hogy hiányoznának neki a szülei. Mondjuk én is megéltem nélkülük. Úgy éreztem, hogy ez így jobb neki. Nem kellett folyton a civakodó anyját és apját hallgatnia, és mivel sokat volt velem, sok közös programot csináltunk, amit szüleink nem tudtak volna elfoglaltságuktól. Pár perc után egy lassú szám következett, mire Michael ott termett mellettünk.
- Elkérhetem a kis hölgyet egy táncra? - nézett rám, majd Kelly-re.
- Elmész Mickey-val táncolni egyet drágám? - hajoltam le a kislányhoz, aki mosolyogva hevesen bólogatott, és a fiú nevetve elvezette onnan.
Tudtam, hogy húgom jó kezekben volt, mivel ismertem Michael-t. Megbíztam benne. A külseje vadnak mutatta, viszont legbelül egy nagyon kedves, aranyos, segítőkész nyuszika lakozott. Én - mivel egyedül voltam - a konyhába mentem, hogy töltsek magamnak egy pohár pezsgőt. Amint kiöntöttem, le is húztam az egészet. Nem terveztem, hogy berúgok, de az a pohár különösen jól esett. Az ajtónak háttal a pultnak támaszkodtam, és az egyre jobban sötétbe burkolózó udvart bámultam. Egy kicsivel később két kéz csúszott derekamra, és ölelte át azt. Egyből felismertem őt. Kirázott a hideg, ahogy forró leheletét nyakamon éreztem.
- Ugye nem akarod leinni magad? - kérdezte a szokásos mély, rekedtes, suttogó hangján.
- Nem igazán. Talán egy kicsit - nevettem föl a végére, majd szembe fordultam vele.
Szívem hevesebben vert, mikor olyan közel préselődött hozzám, hogy megéreztem ágyékát. Egy jóleső sóhaj tört fel belőlem, és Luke nyakamat kezdte csókolgatni. Még szerencse, hogy senki nem volt a konyhában. Barátom hátát pólója alatt végigsimítottam, ami látszólag tetszett neki. Derekamat megfogta, és felültetett a pultra, majd két lában közé állt, és úgy nézett föl szemembe.
- Luke, részeg vagy?
- Mi? Nem! - mondta, és láttam rajta, hogy komolyan gondolta.
- Mit ittál? - faggatta tovább.
- Eddig azt az egy pohár pezsgőt amit mindenki kapott a buli elején.
- Akkor jó - mosolyogtam. - Viszont... ugye tudod, hogy itt nem szexelhetünk?
- Miért nem? - húzta az agyam.
- Nagyon jól tudod, és amúgy is itt van a húgom.
- Nem baj - rántotta meg a vállam.
- Luke - néztem kissé csalódottan a szemébe.
- Tudom, Kicsim - szólt feladóan, és egy csókot nyomott a homlokomra, mire halványan elmosolyodtam. - De! Ezt holnap bepótoljuk - mondta, és egy huncut félmosoly ült ki arcára.
- Perverz vagy, Hemmings - csóváltam a fejem.
- Nem. Csak akarlak - suttogta fülembe.
Utolsó mondatától és perzselő leheletétől egész testemben megremegtem. Megőrjített. Valamiért éreztem, hogy a holnapi nap felejthetetlen lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése