18. rész ~ Valóravált álom

Sziasztok! :)
Mint, ígértem, itt vagyok a 18. résszel. Szerintem ez lett az eddigi leghosszabb amit írtam, és örülök neki. :D Valójában nem igazán mondanék hozzá semmit, úgyhogy olvassátok nyugodtan! :)
Puszillak titeket! <3
Csilla :)

 Btw. de édes *-* <3

A vendégek este 11 órakor fogyni kezdtek, ezért a hangulat is csökkent. A One Direction-től barátnőikkel együtt elköszöntünk, majd hazamentek. Nagyapámtól és Kelly-től könnyes búcsút vettünk, és ők is visszaindultak a szállodájukba. Igen, szállodába, mivel  gondolom nem akartak éjfélben hazakocsikázni Manchester-be. Danielle-l és Chris-szel megbeszéltük, hogy aznap este ott alszanak a "5SOS házban". Én személy szerint nagyon örültem nekik, mivel hiányoztak és így megbeszélhettünk mindent, hülyéskedhettünk és süthettünk palacsintát. Elég normálisak lehettünk, hogy este fél 12-kor csináltunk palacsintát. Éppen a folyékony tésztát kanalaztam bele a serpenyőbe, mikor hátulról átölelt valaki, mire elnevettem magam.
- Ó, Drágám, olyan aranyos vagy  amikor palacsintát készítesz - mondta nyomi, lányos hangon Chris.
- Hagyjál már! - röhögtem. - Inkább teríts meg, Drágám - az utolsó szót ugyanolyan hangnemben ejtettem ki, mint barátom.
- Jólvan Drágám - szólt, majd adott egy puszit és megtette azt, amire kértem.
Miután befejeztem, a kész finomságokat az asztalra helyeztem, és minden tányérra tettem hármat-hármat. Aki még kért volna, az úgy is vett volna magának. A srácok a pincében voltak, ezért lementem hozzájuk.
- Ti mit csináltok itt? - kérdeztem a négy fiútól.
- Csak nézelődünk. Régen itt is próbált a banda - mondta Cal.
- Á, értem. Ha gondoljátok jöhettek fel, mert kész van a palacsinta - mosolyogtam.
Amint meghallották, felsprinteltek a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Én szépen nyugodtan követtem őket, és mire beértem a helységbe, már minimum négyet bedobtak. Leültem az asztalhoz, és figyeltem, ahogyan a fiúk és Danielle tömik magukba az ízletes ételt.
- Te nem eszel? - nézett rám Luke.
- Nem vagyok éhes - ráztam meg a fejem.
- Ez lehetetlen. Ebédelni sem ebédeltél - szólalt meg teli szájjal Ashton.
Annyiban hagyva az egészet csak megrántottam a vállam, és átmentem a nappaliba, ahol a kanapéra leülve bekapcsoltam a tévét. A garnitúrán kényelmesen elhelyezkedtem, és próbáltam valami értelmes csatornát keresni. Végül meguntam, és kikapcsoltam a készüléket. A többiek miután végeztek, csatlakoztak hozzám, majd eldöntöttük, hogy nézünk egy filmet.
- Képlet? - kérdezte Danielle, és amikor rábólintottunk, már tette is be a DVD-t a lejátszóba.
Michael és Calum visszamentek a konyhába csinálni popcornt és hozni innivalót, addig Ashton szerzett takarókat és párnákat az emeletről. Luke mellém bújt, és jól betakargatott minket. Olyan volt, mint egy kisgyerek, akinek szüksége van az anyukájára. Annyira aranyos volt, hogy muszáj volt mosolyognom rajta. Közelsége a szokásosnál is jobban megnyugtatott. Idő közben Mikey és Cal megérkezett a pattogatott kukoricákkal és a kólákkal. A szemem sarkából láttam, ahogyan Chris átkarolja Danielle-t, és a lány vállára hajtja fejét, majd ad neki egy puszit. Cukikák. A film elkezdődött, és mindenki egyből majszolni kezdte a popcornját. Eleinte unalmas volt, de később jöttek az izgalmasabb és félelmetesebb részek. Persze semmi ijesztő nem volt benne, viszont mégis valamennyire kísérteties volt a zene miatt. A végét még kicsit meg is könnyeztem.
- Úgy összességében jó volt - mondtam, miután kikapcsolták a lejátszót.
- Hope! Luke elaludt - szólt Ash.
Ahogy ránéztem, láttam, hogy szemei csukva pihentek, és észrevettem egyenletes lélegzetét.
- Felébresszem? - fordultam a többiekhez, akik bólogattak.
- Luke, Kicsim, kelj föl - suttogtam, miközben arcát simogattam.
Mivel nem reagált, össze-vissza puszilgatni kezdtem. Ajkaira egy óvatos csókot nyomtam, mire barátom visszacsókolt.
- Tudtam hogy fent vagy - mondtam mosolyogva, amikor elváltunk.
- Gondoltam kiélvezem a helyzetemet, de már nem bírtam tovább hogy ne csókoljalak meg.
- Menjetek szobára - nézett ránk Michael.
- Oké - vágta rá egyből barátom, mire elnevettem magam.
- Tényleg, ti lefeküdtetek már egymással mióta együtt vagytok? - kérdezte Chris.
- Komolyan erről fogunk beszélni? - értetlenkedtem.
- Igen! Válaszolj! - parancsolt.
- Még nem - szólalt meg Luke. - De holnap randira megyünk. Azaz ma - nézett órájára, mivel már hajnali egy óra volt.
Kijelentésén halványan elmosolyodtam, és éreztem, hogy vörösödök.
- Jól áll a piros - súgta a fülembe szerelmem.
Mivel még jobban elpirultam, arcomat a szöszi mellkasába temettem, aki még élvezte is ezt. Nagyjából fél háromkor mindenki felvonult a szobájába, hogy végre lepihenhessen. Mivel csajos dolgokról akartunk dumálni Danielle-l, ezért közös szobába mentünk, és szegény Luke-ot egyedül hagytam. Ebbe persze elég nehezen törődött bele. Egy utolsó csók után elváltunk egymástól, és átsiettem a vendégszobába, ahol barátnőm várt rám.
- Szerintem először tusoljunk le - szólt.
- Szerintem is. Megyek elsőnek.
A fürdőbe bevittem a tusfürdőm, a törölközőm, egy francia bugyit, és egy Nirvana-s pólót, amit barátomtól kértem kölcsön. Fürdés közben a hajamat is megmostam és kifésültem. Elvégeztem a szokásos teendőket, felöltöztem majd visszamentem a szobába, és Dani következett. Amíg rá vártam, megnéztem a Twitterem, ahol nagyjából 100 új követőm lett, és még néhány tweet, amit a rajongók küldtek nekem. Sokak örültek neki, hogy a szőke 5SOS taggal egy pár vagyunk, de természetesen utálkozó üzenetek is voltak, amiket inkább lesz*rtam. Én szerettem Luke-ot, és nem hagyhattam hogy a fanok miatt szakítsunk. Miután barátnőm pizsamában (ami egy bugyiból és egy hosszú pólóból állt) kijött a fürdőszobából, a cuccait a székre tette és leült mellém az ágyra.
- Na, mi újság van Chris-szel? - tértem egyből a lényegre.
- Hát... valójában fogalmam sincs - mondta bizonytalanul.
- Mesélj - ültem törökülésbe.
- Nem tudom mi van köztünk. Nekem tetszik meg minden de ő meg olyan fura. Valamikor alig szól hozzám valamikor meg direkt keresi a társaságomat. Nem értem és annyira idegesítő. Múltkor még össze is vesztünk. Bunkózott velem én pedig elmondtam hogy mostanában milyen. Szerinte ez nem volt igaz úgyhogy veszekedtünk.
- Ne aggódj, majd én beszélek vele. Egyébként látszik rajta hogy bejössz neki csak próbálja titkolni.
- Na persze - forgatta meg szemeit.
- Hé, hidd el, előbb-utóbb úgy is be fogja vallani. Főleg ha beszélek a fejével - mosolyogtam rá.
- És mi lesz veled meg Luke-kal holnap? - kíváncsiskodott.
- Valójában még én sem tudom mit tervez.
- Azért ideje lenne már kezdeni valamit - nevetett.
Még egy ideig pletykálgattunk és sztorizgattunk, majd álomra hajtottuk fejünket.

<><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><>

Másnap meglepően korán keltem, és még fáradt sem voltam, ezért lementem a földszintre. Az öt fiú már a nappaliban felöltözve pörgött.
- Jó reggelt - köszöntem nekik.
- Jó reggelt - mondták egyszerre.
Luke üdvözölt egy csókkal, és tovább mentem a konyhába. Csináltam magamnak egy kávét, és mivel az előtte lévő napon nem nagyon ettem semmit, kényszerből benyomtam egy pirítóst. Reggelimet elfogyasztottam, és felmentem a szobába hogy magamra kapjak valami ruhát. Megpróbáltam minél halkabban kivenni a cuccokat a szekrényből, nehogy felébresszem barátnőmet. Miután találtam néhány értelmes ruhadarabot, visszamentem a srácokhoz, és Danielle-t hagytam aludni. A kanapéra leülve figyeltem az eseményeket.
- Te most hogyhogy ilyen korán keltél? - ült le mellém Mikey.
- Nem tudom, kipattantak a szemeim - vontam meg vállamat.
- Amúgy nem kéne a többieknek valami kaja? Csak mert semmi nincs a hűtőben - jött oda hozzánk Ashton.
- Elmegyek boltba ha kell. Úgyis unatkozok - ajánlottam föl.
- Megyek veled - ugrott talpra Ash, és már ment is felvenni a cipőjét.
Én is követtem cselekedetét, és magamhoz vettem Nike lábbelimet, majd elindultunk.
- Vigyázz rá - kiáltott Ashton után barátom.
- Én mindig - üvöltött vissza, miközben átkarolt.
Hamar odaértünk a szupermarkethez, és bevásároltunk. Voltunk olyan okosak, hogy egy sor konzervet leborítottunk, ezért az eladó elég szúrós szemmel vizsgálgatott minket. Gyorsan visszarakosgattuk a földön lévő tárgyakat, majd a pénztárhoz siettünk. A fiú természetesen nem engedte, hogy én fizessek, pedig nálam volt a hitelkártyám. A két megpakolt szatyorral léptünk ki boltból, és hazafelé vettük az irányt. Egy fagyizó mellett haladtunk el, ahol egy igen agresszív kutya megugatott minket. Fogalmam sem volt, miért indult be ennyire ránk. Miután elmentünk onnan, még mindig ugatott, és egyre hangosabban. A következő pillanatban az állat kiszabadult gazdája kezei közül, és megindult felénk. Vészesen közeledett, ezért Ashton-nal futni kezdtünk. Izgalmunk és félelmünk fokozódott, amikor a véreb már majdnem a talpunkat nyalogatta.
- Fuss előttem! - parancsolta fennhangon.
- Minek? - értetlenkedtem, és éreztem, hogy tüdőm szúrni kezd.
- El fog kapni, gyere elém - mondta, és maga elé tolt szabad kezével.
Folyamatosan hátrafelé fordultam, hogy megnézzem, Ashton még mindig mögöttem van-e. Féltem, izgultam és aggódtam. A kutya egyre közelebb és közelebb került, és barátom mögöttem volt. Egyik karommal a szatyrot tartottam, másikkal pedig a srác tenyerét fogtam meg, és húztam magam után. Már majdnem otthon voltunk, amikor Ash keze kicsúszott enyéim közül. Hátra néztem, és láttam, ahogyan a fiú elesik, a véreb pedig rátámad.
- Ashton! - üvöltöttem, és a könnyek azonnal szemeimbe gyűltek.
A kutya össze-vissza harapdálta, és végül fogait belemélyesztette combjába. A sós könnycseppek patakként folytak végig arcomon. Ledermedtem, nem tudtam, mit tegyek, és mindeközben a fiú ordítozott a fájdalomtól. Arckifejezésén tisztán látszódott a szenvedés és a kín. Senki nem volt az utcán, és a ház kb. 200 méterre volt. Mire elértem volna odáig, hogy segítséget kérjek, szétcincálta volna a fiút. Csak ott álltam, bőgtem és remegtem. Teljesen pánikba estem. Az állat még mindig Ash combját harapdálta. Végül erőt véve magamon odamentem, és a lehető legerősebben megrúgtam a kutyát. Az elengedte barátomat, és felém fordult. Ashton-ra néztem, aki mozdulatlanul feküdt a földön, miközben lábából ömlött a vér. A sírástól már levegőt sem kaptam. Nem mertem többet a srácra nézni. Elszörnyedtem a látványtól. Az eb ugrott egyet, felsikítottam, és minden elsötétült.

 <><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><>

Hirtelen felültem az ágyamban. Kapkodva tudtam csak levegőt venni, és mindenem tiszta víz volt. Ahogy láttam Ashton élettelen és véres testét, sokkot kaptam. És az a sokk még az ébredésem után is tartott. Nem bírtam felfogni, hogy miért álmodtam ilyen borzalmasat az egyik legjobb barátomról. Kezeim remegtek és - mint derült égből villámcsapás - torkom elszorult, és rámtört a sírógörcs. Abban a pillanatban kirohantam az erkélyre, és lerogytam a földre. Miért? Miért velem történik ez? Miért nekem kell ilyeneket álmodnom? Arcomat kezeimbe temettem, és mindent kiadtam magamból. Nagyjából fél óra múlva - amikor már többnyire lenyugodtam a hűs szellőnek köszönhetően - megnéztem az időt. Az óra fél hetet mutatott. Nem mertem visszaaludni. Tudom, gyerekesen hangzik, de féltem, hogy egy újabb rémálom tör rám. Nem akartam látni, ahogyan a szeretteim megsérülnek. Az erkélyről a szobába léptem, és elmentem letusolni. Megváltás volt, amikor a meleg víz testemet érte, és fejemet a hideg csempének döntöttem. Törölközőben osontam át Luke-kal közös szobánkba (ahol Chris is aludt), hogy a szekrényből kikeressem az aznapi szerelésem. Sminkemet egy laza szempillaspirál-szájfény kombóval megoldottam, hajamat összefogtam és lementem a földszintre. A konyhában ittam egy kávét, ettem egy szendvicset, és átsétáltam a nappaliba, ahol lefeküdve a kanapéra bekapcsoltam a tévét. Éppen egy mesét néztem, mikor hallottam, hogy valaki lejön a lépcsőn.
- Jó reggelt - ült mellém Ashton.
Ránéztem, és eszembe jutott az a 'fantasztikus' álom. Elsírtam magam, és hozzábújtam a fiúhoz. Ő valószínűleg nem értette cselekedetemet, de visszaölelt. Hátamat simogatta, és nyakamba puszilt.
- Akarsz beszélni róla? - kérdezte halkan, miután a könnyek már szemeimben tudtak maradni.
- Álmodtam. Rosszat. És te is benne voltál. Megtámadott egy kutya. A lábadból ömlött a vér, és... csak feküdtél a földön. Nem mozdultál.. - csuklott el a hangom.
- Shhh, ne aggódj, semmi bajom. Minden rendben Kicsim - suttogott, és belepuszilt a hajamba.
Lassan a többiek is felébredtek és csatlakoztak hozzánk. Amikor Luke is megérkezett, felálltam és odamentem hozzá.
- Jó reggelt - csókoltam meg, és annak ellenére, hogy elég sz*r kedvemben voltam, halványan elmosolyodtam.
- Neked is Kicsim. Este nyolcra készülj el - kacsintott egy félmosoly kíséretében.
A fiúk gyorsan elkészültek, ugyanis egy interjúra voltak hivatalosak. Danielle-l és Chris-szel egész nap hármasban voltunk, és elszórakoztattuk egymást. Kergetőztünk, bújócskáztunk, csikiztük egymást és a srác hihetetlenül borzalmas és agyfárasztó kopp-kopp vicceit hallgattuk. Dani-val kiválasztottuk a ruhámat estére, majd hat órakor haza is mentek. Össze-vissza rohangáltam, hogy minden rendben legyen, mire menni kell. Barátnőmmel azt a ruhát választottuk, amit anno még Niall vett nekem. Hozzá felvettem a kedvenc fehér magassarkúmat, a hajamat leengedtem, a sminkemen igazítottam, és magamra fújtam egy kis parfümöt. A retikülömbe belepakoltam a szükséges dolgokat, és lementem a földszintre, hogy megvárjam a fiúkat, ugyanis még mindig nem értek haza. Kb. egy óráig vártam, de semmi. Végül meguntam, és felhívtam Luke-ot.
- Mi a franc van, mit csináltok még ennyi ideig? - szóltam bele a telefonba, miután felvette.
- Ne haragudj, Hope le kell fújni az estét - mondta barátom kissé szomorúan, mégis aggódva.
- Mi? Miért? - akadtam ki.
- A kórházban vagyunk, Ashton-t megtámadta egy kutya.