21. rész ~ Perfect moment

Sziasztok, drágák! :)
Igazán sajnálom ezt a sok kimaradást, nemrég jöttem haza gólyatáborból, és elég elszigetelt helyen voltunk, szóval wifi nem volt, a mobilnet pedig nagyon szarakodott. :/ Elnézést azért is, ha rövidnek tartjátok, ennyi sikerült... Remélem tetszeni fog nektek ez a rész, kérlek komizzatok alá, mert nekem ratyinak tűnik és félek hogy nektek is az. :(
UI.: Köszönöm a több feliratkozót, elmondhatatlanul szeretlek titeket<3
xx, Csilla :)

Hirtelen egy forró leheletet éreztem meg nyakamon, amitől azonnal végig futott testemen a hideg. Teljes mértékben biztos voltam benne, hogy az lesz életem addigi legjobb estéje. 

Fülem mögött kezdett el csókolgatni, melytől libabőrös lettem és az őrületbe kergetett. Derekamat hátulról átölelve haladt lejjebb, s nemsokára meztelen vállamon éreztem meg perzselő érintéseit. Mikor ezzel végzett, felállított, és szembe fordított magával.
- Hogy tetszik? - kérdezte halkan, miközben homlokát enyémnek döntötte.
- Varázslatos - suttogtam.
- Ennek örülök - mosolyodott el halványan, s arcával lassan közelíteni kezdett felém.
Ajkait enyémekre tapasztotta. Szenvedélyesen csókolt, éreztetve, hogy nem akar semmit sem elsietni. Tenyeremet felvezettem mellkasán, majd egyikkel hajába túrtam, míg másikkal pulóverétől próbáltam megszabadítani. Amikor a ruhadarab már kezeim között volt, eldobtam. Nyakamat nedves puszikkal hintette be, s közben kínzóan lassan húzta le ruhám cipzárját. Az arany színű anyag lehullott rólam, kiléptem belőle, és arrébb rúgtam.
- Nem fázol? - kérdezte Luke, és végig simított oldalamon.
Fejemet megráztam, hiszen minden egyes érintése szinte égetett. Élénk kék, vadul csillogó íriszeibe merülve fogtam meg fehér pólója szegélyét, és vettem le róla. Izmos felsőtestén gyengéden végigszántottam körmeimet, majd kezem megakadt nadrágjánál. Övét szépen lassan kicsatoltam, a gombot kipattintottam helyéről, s a cipzárt lehúztam. Leguggolva toltam le a csőnacit, és megvártam, míg kiveszi belőle lábait. Felemelkedve belenéztem szemébe, és megtámadta ajkaimat. Hátamnál tartva engem óvatosan lefektetett az ágyra, s lábaim közé férkőzött. Nem akkor voltam együtt először férfival, de Luke mégis úgy bánt velem, mintha ő vette volna el a szüzességem. Ennek kifejezetten örültem, mert úgy éreztem, tényleg az első alkalom, és ezt olyannal tehettem meg, akire az életemet is rábíztam volna. Szerelmem levette talpamról a magassarkú cipőimet, miközben nyelvével még mindig kényeztette enyémet. Derekamnál fogva felültetett, és pihegve elváltunk egymástól. A srác melltartómmal kezdett babrálni, és mivel észrevettem, hogy nem igazán boldogul vele, hátranyúltam, és kikapcsoltam.
- Nem hiszem el, hogy pont ezt nem bírod megcsinálni - szórakoztam el rajta.
- Egy kicsit izgulok - pirult el.
- Nem kell miért - szóltam halkan, és szájára egy kisebb puszit nyomtam.
Hátradőltem, magammal húzva őt is. Luke lefelé haladva csókokkal halmozott el, melynek következtében jóleső sóhajok törtek fel tüdőmből. Melleimre egy-egy csókot adott, miközben combomat simogatta. Gyomromat a pillangók majdnem kiszakították, amikor alhasamhoz ért. Ujjait végighúzta oldalamon, majd beleakasztotta francia bugyimba. Míg levette rólam a csipkés anyagot, barna íriszeimbe nézett. A fehérnemű a földön végezte, s barátom szemét végigvezette rajtam, ami miatt az egész arcom elvörösödött. Általában nem voltam szégyenlős senki előtt, ha viszont Luke közelében voltam, 180 fokos fordulatot vett a viselkedésem. Szerelmem felemelte fejemet, és egy hosszú csókot nyomott ajkaimra.
- Gyönyörű vagy, Kicsim - mondta.
- Az őrületbe kergetsz - lábaimmal ahogy csak tudtam, letoltam alsógatyáját, és csípőjénél összefontam azokat.
Ágyékához nyomtam magamat, amely mindkettőnkből egy sóhajt váltott ki.
- Akarlak, Hope - suttogta rekedt, férfias hangon fülembe, melytől megborzongtam.
- Tied vagyok, Lucas Robert Hemmings - mikor ezt kimondtam, belém vezette magát.
Szemeimet lehunytam, és élveztem a pillanatot, amelyet végre a megfelelő személlyel tölthettem.

- Luke, teríts meg, mindjárt itt vannak - szóltam be a konyhába szerelmemnek, aki kérésemre kezébe vette a tányérokat és evőeszközöket, és kivitte a kertbe, hogy lerakja az asztalra.
Csöngettek. Egy kisfiú és egy idősebb kislány szaladt le a lépcsőn, örömükben ugrándozva.
- Megjöttek anyu, megjöttek - tapsoltak.
Az ajtóhoz léptem, és kinyitottam. Hirtelen jó néhány arccal találtam szembe magam. Mindenki, aki fontos volt számunkra, eljött. Liam és Danielle közös, 8 éves fiukkal; Perrie és Zayn három lányukkal, Lana-val, Sarah-val és Patriciával; Louis és Eleanor a 3 éves Mark-kal, és a pár hónapos Elizabeth-tel; Harry és Danielle az óvodás Holly-val; Niall és Molly Nathalie-val; a 1D fiúk rokonai; Kelly húgom és jegyese, Aaron; valamint a 5SOS fiúk és barátnőik / feleségeik, gyermekeik és persze az ő rokonaik is eljöttek. Olyanok voltunk, mint egy borzasztó nagy család. Üdvözöltük egymást, és kivonultunk a teraszra.
- Anya, anya - hallottam meg egy tündéri, csilingelő hangot.
- Mondjad Édesem - vettem karjaimba egyetlen kislányomat, Faith-et.
- Ashton már enni akarja a tortát, majdnem bele is nyúlt - panaszolta el, hogy a születésnapos fiam már élvezni akarja a négy éves létet.
- Szólj rá, hogy még egy kicsit várnia kell - adtam homlokára egy csókot, és letettem őt.
Éppen indultam volna be a pezsgőért, amikor Luke lépett ki a házból. Egymás szemébe néztünk, s elmosolyodtunk. Elkapta derekamat, én pedig nyakába karoltam. Közel húzott magához, és fejét enyémnek döntötte. Bal kezemet övéi közé fogta, és a gyűrűs ujjamon pihenő ékszert pásztázta. Végigsimított rajta, és megpuszilta.
- Te vagy az életem, Mrs. Hemmings - duruzsolta fülembe.
- Szeretlek - mondtam és ajkaira tapasztottam enyémeket.

Szemeimet kinyitva egy forró testet éreztem meg magam mögött. Kicsit csalódott voltam, amiért az álmom véget ért, de amint eszembe jutottak az előző este eseményei, arcomra mosoly kúszott. A takarót jobban magamra húztam, mert a levegő hűvös helyett inkább hideg volt. Sőt, fekete felhők gyülekeztek az égen. A szőke sráchoz közelebb bújtam, aki ébredezni kezdett.
- Jó reggelt - köszöntöttem egy csókkal.
- Neked is - mondta rekedtes hangon, és átölelt. - Hogy érezted magad tegnap este? - kérdezte.
- Csodálatosan. Mindent köszönök, szerelmem. Köszönöm, hogy vagy nekem. Máig sem értem, mivel érdemeltelek ki téged, hiszen te híres énekes vagy, én meg csak egy táncos. Még csak a bandádat sem ismertem, amikor találkoztunk. Azt hittem, egy egyszerű srác vagy, aki szeret kosarazni. Melletted teljesen megváltozom, persze jó értelemben. Te tartasz életben. Te vagy az, aki miatt még mindig itt vagyok. Akire az életemet is rábíznám. Aki nap mint nap érezteti velem, hogy szeret. Ezért örökké hálás leszek neked. Nagyon-nagyon szeretlek, és azt akarom, hogy soha ne hagyj el.
- Az, hogy valaki milyen híres, nem számít a szerelemben. Nem foglak kevésbé szeretni amiatt, hogy nem tudtad, kik vagyunk. Fogalmad sincs, mekkora boldogság, hogy ennyire fontos vagyok neked. Én is köszönök mindent, hogy mellettem vagy, hogy törődsz velem, és ami a legfontosabb, hogy szeretsz. És most mondok valamit, amit ne felejts el: sosem hagylak el!
Nem felejtettem el. Ezt a három szót ott, és abban a pillanatban a szívembe véstem.