22. rész ~ Forever young

Sziasztok Manók! :)
Őszintén sajnálom, amiért ilyen ritkán teszek fel új részt, de ugye elkezdődött az iskola, és egy olyan helyre kerültem, ahol nagyon kell tanulni. Heti 19 angol órám van, ráadásul a törit is előröl kezdtük - és azt is angolul úgy, hogy én teljesen kezdő vagyok, so... :D Most viszont itt vagyok az új résszel, és a következőt pedig megpróbálom vasárnap felrakni! Remélem tetszeni fog nektek! :)
Mindenkinek kitartást a sulira! ❤
xx, Csilla :)

Miután felöltöztünk (Luke vitt ruhákat, hogy ne az előző napit kell felvegyük), az étteremben egy romantikus reggeli várt ránk, amiről valójában még szerelmem sem tudott. Egyfajta meglepetés volt a "fiatal párnak". Igazán szép gesztus volt az ott dolgozóktól, főleg úgy, hogy még fizetnünk sem kellett érte. Az asztal tele volt finomabbnál finomabb gyümölcsökkel, péksüteményekkel, különféle zabpelyhekkel, joghurtokkal és természetesen volt még tej, tea, kávé, cappuchino, stb. Mondanom sem kell, hogy a kelleténél is jobban tele lettünk, ezért hazaindultunk, hogy lepihenjünk. Út közben nem beszélgettünk Hemmo-val, hanem ujjainkat összekulcsolva néztük az utat. Az ismerős házhoz hamar odaértünk, és már kíváncsi voltam arra, hogy mi fog fogadni, amikor beérünk. Ugyanis bármikor belépek az épületbe a fiúkat furcsa pózokban, parókákban, jelmezekben, tárgyakkal a kezükben találom, s ezt ezalatt az idő alatt megszoktam. Éppen benyitottam volna, amikor az ajtó hirtelen kinyílt, és egy férfi rontott ki feldúlt és ideges léptekkel. Elsietett mellettünk, és mikor utánanéztem, felismertem. Niall volt az.
- Ajánlom hogy többet ne gyere erre! - üvöltött Calum, és szavait a szőke ír srác felé intézte.
- Mi a franc folyik itt!? - mentem beljebb.
A nappaliban teljes felfordulás volt. A párnák össze-vissza hevertek a földön, néhány keretezett kép társaságában, s az üvegszilánkok a padló minden pontján megtalálhatóak voltak. Elképzelni sem mertem, mi történhetett ott.
- Cal, mi a szar volt ez? - fordultam az említett személy felé.
- Azt attól a köcsögtől kérdezd - mondta ellenszenvesen, és felrohant szobájába, aminek ajtaját becsapta és bezárta.
Mivel muszáj volt kiderítenem, hogy mi volt ez az egész, kifutottam a házból.
- Hope! Gyere vissza, semmi értelme! - ordított utánam Luke, de nem figyeltem rá.
Futottam, ahogy csak tudtam, hogy utolérjem Niall-t. Az egyik kereszteződésben kétszer majdnem elütöttek, többször rám dudáltak, azonban különösebben nem érdekeltek. Nagyjából 10 percig rohantam, de a fiú, vagy a kocsija sehol nem volt. Végül feladtam, és ezt a sok mozgást feleslegesnek tartottam. Fáradtan, levegőért kapkodva kémleltem a környezetem, hátha megpillantom őt. Viszont a One Direction szépfiúja helyett egy rendőrautón akadt meg a tekintetem. A benne ülő személyek ugyanazok voltak, akik annak idején üldöztek. Szerencsére nem vettek észre, ezért beszaladtam egy közeli étterembe. A lehető leghátsó asztalhoz ültem, és egy pincér azonnal ott termett mellettem.
- Jó napot! Mit adhatok? - vette elő kis jegyzetfüzetét és tollát.
- Csak... csak egy limonádét - adtam le "bő" rendelésem.
- Máris hozom - mosolygott kedvesen a hölgy, és el is tűnt a bárpultnál.
Míg vártam az italomat, körülnéztem a helységben. Mindenhol szerelmes párok, családok vidáman fogyasztották ebédjüket, és közben önfeledten mesélték el, mi történt velük az utóbbi pár napban. Szememet egy szőke hajú, 20 éves körüli srácra vezettem. Kinézett az ablakon, így nem láttam az arcát. Nagyon ismerős volt. Egy egyszerű fehér pólót, farmernadrágot, és egy stílusos cipőt viselt. Fejét elfordította, és felismertem. Az asztaltól felállva odasétáltam hozzá, és vele szemben leültem.
- Szia - köszöntem neki.
Látszólag nem számított rám, mivel kissé ijedten nézett föl.
- Szia. Hát te mit keresel itt? - kortyolt bele kávéjába.
- Valójában téged. Mi volt ez az egész Calum-mal? - kérdeztem érdeklődve.
Az ausztrál fiú neve hallatán Niall tekintete valahogy megváltozott. Az öröm helyét átvette a harag, ami tisztán látszódott íriszeiben.
- Hanyagolhatnánk a témát? - hangja a kelleténél is flegmább volt, amit általában elég rossz néven vettem, főleg tőle.
- Nem, nem fogjuk hanyagolni - szóltam rá élesen. - Mi történt? - tettem fel ismét a kérdést, ami egyre jobban kezdett érdekelni.
- Csak egy kicsit összekaptunk. Nem nagy cucc.
- Niall!
- Figyelj Hope, nincs kedvem most erről beszélni. Kérlek ne kényszeríts, hogy beszéljek róla.
- Na jó, viszont erről egyszer még el fogunk beszélgetni. És így vagy úgy, de ki fogsz békülni Cal-lal.
- Köszönöm - mondta halkan, és poharát vizsgálgatta.
A limonádémat kihozta a nő, megköszöntem, és továbbállt. Egy ideig még beszélgettünk, és mivel rég láttam, örültem, hogy végre volt alkalmam találkozni vele. Megkértem, hogy vigyen haza, ugyanis nem volt sok kedvem visszagyalogolni.
- Várj, te idáig futottál? - ráncolta a homlokát.
- Igen, mert Calum nem akart beszélni, és azt mondta, hogy kérdezzelek meg téged.
- És te komolyan utánam jöttél.
- Ismersz, tudod milyen kíváncsi vagyok - mosolyogtam rá.
- Te nem vagy normális - nevetett, miközben átkarolta vállamat, és így mentünk fekete Range Rover autójához.
Beülve egyből bekapcsoltam a rádiót, és a kedvenc állomásomra vittem, ahol mindig jó zenéket adtak. Elindultunk, és az egész út alatt mindenféléről pletykálgattunk. Páran az utcáról felismerték barátomat, amikor megálltunk egy-egy piros lámpánál, de csak lefényképezték őt, és integettek neki, szóval különösebb baj nem volt.
- És most szóljon a One Direction-től a You and I, amit Bella szerelmének, Brad-nek küld, és üzeni, hogy nagyon sajnálja amiket mondott, és mindennél jobban szereti őt.
A rádiós bácsi mondatára felsikítottam (ezzel megijesztve az ír cukiságot), és a rádió-beli Niall-el énekeltem együtt.

I figured it out
I figured it out from black and white
Seconds and hours
Maybe they hide to take some time

Majd folytattam Liam-mel.

I know how it goes
I know how it goes from wrong and right
Silence and sound
Did they ever hold each other tight like us?
Did they ever fight like us?

Harold szólóját teljes beleéléssel énekeltem, és figyelmen kívül hagytam Niall hihetetlenül aranyos nevetését.

You and I
We don't wanna be like them
We can make it 'till the end
Nothing can come between
You and I
Not even the Gods above
Can seperate the two of us
No, nothing can come between
You and I
Oh, You and I

És ez így ment, egészen a végéig. Észrevettem, hogy már a mi utcánkban voltunk, viszont nem a ház előtt.
- Nem is mondtad hogy ilyen jó hangod van - nézett rám mosolyogva a sofőr.
- Hát, nem vagyok egy Niall Horan - döntöttem oldalra a fejemet, és úgy néztem rá.
- Na igen, Niall Horan-ből csak egy van - mondta szerényen, majd rám kacsintott.
Elnevettem magam, azonban ő sem bírt sokáig komolyan figyelni engem, ezért ő is hasonlóan tett.
- Egyébként.. ugye nem baj, hogy itt teszlek ki?
- Nem, dehogy. Hé - jutott eszembe valami.
- Mi az?
- Mi lenne ha ma együtt töltenénk a napot? Úgyis rég találkoztunk, jó lenne bepótolni a kimaradást. Persze csak ha neked is oké.
- Persze hogy oké - tért vissza lelkesedése.
- Szuper, akkor most gyors letusolok, felöltözök, megcsinálom a dolgaimat és olyan 1 óra múlva gyere ugyanide értem - soroltam.
- Jó, ahogy akarod - nevetett föl.
- Köszi, hogy hazahoztál - mondtam, és egy puszit nyomtam arcára. - Jó legyél, Cicabogyó.
- Cicabogyó!?
- Igen, mostantól ez lesz a beceneved - szálltam ki a kocsiból. - Na pá.
És még mielőtt reagálhatott volna, becsuktam az ajtót és megindultam a ház felé, de még hallottam, ahogy utánam kiabál egy "hé"-t. Belépve az épületbe a szokásos fogadott. Luke próbálta megütni Michael-t egy plüss pingvinnel, akinek a lábába Calum kapaszkodott, hogy a bajszos-sobrero-s Ashton bokájánál fogva ne tudja elhúzni. Amikor megláttak, mind a négyen felegyenesedtek, kezüket hátuk mögött összekulcsolták és mosolyogtak, mint az idióták. Én csak szememet forgatva siettem fel a lépcsőn, hogy minél előbb elkészüljek. A szerelmemmel közös szobánkban megrohamoztam a szekrényt, és gondolkodtam, hogy mit kapjak magamra. A választásom végül egy fehér feliratos atlétára, egy rövid farmernadrágra, egy barna csizmára és egy fekete,piros kockás ingre esett. Az utóbbit a hűvösebb idő miatt vettem elő. Már épp indultam volna tusolni, amikor kopogtak.
- Gyere - szóltam.
- Szia - lépett be Luke. - Hát te hova készülsz?
- Ugye nem baj, ha ma Niall-el leszek egy kicsit? - mentem elé, és átkaroltam nyakát, míg ő derekamat ölelte.
- Nem. Mit mondott miért veszett össze Cal-lal?
- Nem mondott semmit, hanyagolni akarta a témát - húztam el számat.
- Calum sem akar róla beszélni. Mindegy, előbb-utóbb úgyis kiderül, mi volt.
- Igen, én is így vagyok vele - mondtam és egy kisebb csókot nyomtam barátom ajkaira. - És ha most megbocsátasz, készülődnöm kell.
- Menj csak - puszilt homlokon, majd elindultam a fürdőbe, viszont előtte Luke gyengéden rácsapott fenekemre, mire direkt csípőmet rázva sétáltam tovább.
Magam mögött az ajtót becsuktam, és törölközőmet letettem a mosdókagylóra. Fürdés közben hajam is megmostam, így már barack illatúan omlott vállamra. A textilt magam köré csavartam, és kifésültem, majd megszárítottam. Visszamenve a szobába felvettem a ruháimat, és sminkemmel kezdtem foglalkozni. Felső szemhéjam végében fekete tussal kihúztam, szempilláimat spirállal emeltem meg és festettem sötétre, és egy kevés rúzst is felvittem, amit szájfénnyel fixáltam le. Hosszú hajamat laza kontyba felfogtam, és késznek nyilvánítottam magamat. A szükséges cuccokat egy kisebb táskába belepakoltam, és a földszintre mentem. Mikey és Ash a kanapén nézték a Spongyabobot, és csatlakoztam hozzájuk.
- Te meg hova mész? - nézett végig rajtam a már élénk piros hajú srác.
- Niall-el töltöm a napot. Gondoltam mivel rég voltunk együtt, ezért elmehetnénk valahova.
- Remélem tudod, hogy Calum ennek nem fog örülni, ha megtudja.
- Nem érdekel, ő veszett össze vele. És amúgy is.. amit Cal nem tud, az nem fáj neki.
Ashton mosolyogva átkarolt, és vállára vont. Idő közben a másik két fiú is csatlakozott. 10 perc múlva rájöttem, hogy indulnom kell, ugyanis a Cicabogyó mindjárt ott lesz.
- Én megyek, vigyázzatok magatokra Nyuszikáim - elég becézgetős kedvemben voltam...
- Hova mész? - kérdezte egyből Hood.
- Vásárolni Danielle-l - füllentettem.
Mindenkinek adtam egy-egy cuppanós puszit (Hemmo-nak csókot is), és kisétáltam a házból. Ugyanarra a helyre igyekeztem, ahol 1 órája kitett Niall. Odaértem, és öt perc múlva ő is megérkezett.
- Hello, Cicabogyó! - szálltam be a kocsiba.
- Hello, Csillagvirág - mosolygott gonoszul.
- Na neee - nyavalyogtam, és nagyon jól tudta, mire gondoltam.
- Van ilyen - jelentette ki lazán, és beindította a motort.
- Hova megyünk Cicabogyó? - érdeklődtem.
- Majd meglátod Csillagvirág.
Igaz, csak kétszer mondta ki ezt az egy becenevet, de mind a kétszer kirázott tőle a hideg. Nagyjából húsz percig utaztunk, amikor megálltunk egy nagy épület előtt. Niall kinyitotta nekem az ajtót, és együtt közelítettük meg a célt. Legszívesebben befutottam volna, annyira kíváncsi voltam, hogy hova vitt. Beérve úgy éreztem, a mennyben vagyok. A szemem felcsillant, amikor megpillantottam egy óriási hófehér ugrálóvárat.
- Úristen, imádlak Cicabogyóm! - sikítottam izgatottan, és nyakába vetettem magamat.
Ő röhögve viszonozta ölelésem, és odakísért Jim-hez, akivel lebeszéltük a menetet. A szöszi 1-1 órát fizetett ki és már szaladtam is föl, hogy minél hamarabb ugrálhassak.

*1 óra múlva*

Fáradtan, és kicsit izzadtan léptem ki az ugrálóvárból, Niall társaságában. Csodálatos élmény volt, hogy egy kicsit újra gyerek lehettem, és elfelejthettem a gondjaimat erre az órára. Úgy éreztem, hogy semmi nem ronthatja el a kedvem. A férfihez odamenve elköszöntünk, viszont ő még kért egy aláírást barátomtól, ugyanis a kislánya nagyon szereti a One Direction-t, és örömet szeretne neki szerezni. Az autogram mellé egy kis aranyos üzenetet is szánt, majd odaadta a papírt Jim-nek, és kimentünk az épületből.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - öleltem magamhoz az ír cukorborsót.

- Szívesen. Valahogy sejtettem, hogy tetszeni fog neked - nevetett.

- Tetszeni!? Imádtam, fantasztikus volt - az arcomon ott díszelgett az a bizonyos levakarhatatlan mosoly.

- Örülök neki.

- Van egy ötletem - álltam meg hirtelen.

- Mi lenne az?

Horan csuklóját megragadtam, és elszaladtam vele a kocsiig.

- Nyisd ki, nyisd ki, nyisd ki - ugrándoztam.

- Jó, nyugi van - csodálkozott.

Villám gyorsasággal ültem be, és becsuktam az ajtót. Niall-nek lediktáltam a címet, ahova el szeretnék jutni, és folyamatosan biztattam hogy siessen. Lehet, hogy idegesítő voltam, de nem érdekelt. Csupán nagyon izgatott lettem. Hamar odaértünk az üzlethez, amit mosolyogva bámultam.

- Na ne - szólalt meg a mellettem ülő, mire ránéztem.

- Van ilyen - rántottam meg vállam, és kiszálltam.

Cicabogyómba karolva léptünk be a tetoválószalonba.

<><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><>

Fél óra múlva jöttünk ki. És egy "Forever young" tetoválással gazdagodtam. Számomra fontos volt, hogy egy ilyen varrásom lett, mert akármilyen helyzetben voltam, nem szabadott elfelejtenem, hogy mindig vidám, élettel teli legyek, mindig a jóra gondoljak, akárcsak egy kisgyerek.