23. rész ~ Dancing with him

Hi babes! :3
Újra itt vagyok, hogy boldogítsalak titeket. :D Sorry, amiért ebben a részben nem sok minden történik, viszont a következőben fog, ne aggódjatok! :) Ha lehet komizzatok, örülnék a visszajelzéseknek :) Jók legyetek, és küldöm nektek az energiát erre a 3 napra :D
UI.: Bocsánat, amiért a Step up-ból Sean és Chris ugyanaz, de nagyon imádom, szóval.. :D
Love you all! <3
xx, Csilla :)

Niall-el még elmentünk egy étterembe, hogy bepótoljuk az elmaradt ebédünket. Beszélgetésünkből telefonom zökkentett ki, amely jelezte, hogy üzenetem érkezett.
- "Ma este ráérsz?xx :) Dani"
Mosolyogva pötyögtem be a választ:
- "Persze, miért? :) H."
- "Vacsizunk együtt?"
- "8-ra elétek megyek. Öltözz elegánsan! :*"
- "Rendben <3"
Annyira boldog és izgatott lettem attól, hogy kettesben vacsorázhatok a legjobb barátnőmmel, hogy már tervezgetni is kezdtem, mit veszek föl, mit mesélek el neki, stb. És közben elfeledkeztem a szösziről.
- Ki volt az? - kérdezte, mire felkaptam a fejem.
- Ja, csak Danielle. Ma este együtt vacsorázunk - újságoltam neki vidáman.
- Látom örülsz neki.
- Nagyon is.
Az "ebédünket" kihozták, és mi egyből neki is estünk.

*Danielle szemszöge*

Mivel unatkoztam, és még bőven volt időm a vacsoráig, ezért gondoltam átmegyek Chris-hez. Szükséges holmijaim belepakoltam egy táskába, a kocsikulcsot elvettem a nappaliban található asztalról, és kimentem a járműhöz, hogy elinduljak. Út közben felhívtam barátomat, hogy ráér-e éppen.
- Szia! - vette fel jókedvűen.
- Szia! Otthon vagy? - kérdeztem hasonlóan.
- Igen.
- Nem lenne baj, ha átmennék?
- Nem, dehogy. Várlak - ettől az egy szótól óriásit dobbant a szívem, ugyanis elég sokat mondó hangon ejtette ki.
- Oké, mindjárt ott vagyok - próbáltam normálisan beszélni.
A vonalat bontottam, és kissé kómásan vezettem tovább. A fejemben egyből beindultak a fogaskerekek, és azon kezdtem agyalni, hogy mire célozhatott. Tényleg vár engem? Célozgatott volna valamire? Vajon hogy fog hozzám viszonyulni? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések jutottak eszembe. Szerelmes lettem belé, ezért természetesen azt szerettem volna, ha történik majd valami OLYAN. Viszont nagyon valószínű volt számomra, hogy csupán egy szokásos baráti összejövetelnek tekinti, hogy átmegyek hozzá. De azért álmodozni szabad, nem..? Az ismerős lakáshoz hamar odaértem. Túl hamar. Fogalmam sem volt, miért, de halálosan izgultam, a vérnyomásom kétszerese lett, és milliónyi pillangó repkedett a gyomromban. A küszöbhöz sétálva becsöngettem. A fantáziám nem kicsit kalandozott el, amikor Chris egy szál melegítőnadrágban nyitott ajtót. Kidolgozott felsőteste nedves volt, és a levegőt szaporábban vette.
- Hello, bocsi csak most táncoltam egy kicsit - ült ki arcára egy félmosoly.
Konkrétan majdnem elájultam, alig kaptam levegőt. Chris nekem mindenhogy tökéletes volt, de így... Az őrületbe kergetett huncut mosolyával, izmos testével, gyönyörűen csillogó barna íriszeivel, és égnek álló hajával.
- Szia - nyögtem ki nagynehezen.
Újra és újra beleszerettem, akárhányszor csak megláttam. Ami borzasztó volt, mert tudtam, hogy kettőnk között barátságnál több sosem lesz, és mert zavarban voltam előtte. Nem igazán tudtam úgy viselkedni vele, mint mielőtt beleestem. Hirtelen hányinger tört rám, annyira izgultam. Akaratomon kívül is észrevettem, hogy tetőtől-talpig végignézett rajtam, és arcán még mindig ott díszelgett döglesztő mosolya. Szinte az egész arcom elvörösödött, ezért lehajtottam a fejem.
- Gyere beljebb - állt félre az ajtóból, mire én besétáltam.
- Köszönöm - szóltam halkan.
- Gyorsan letusolok, addig foglald el magad.
- Rendben - néztem rá.
Chris felrohant a lépcsőn, míg én leültem a kanapéra, és bekapcsoltam a tévét. Az egyik adón éppen a kedvenc sorozatom ment, ezért kényelmesen elhelyezkedtem (azaz kifeküdtem), és élveztem a műsort. Pár perc múlva nagy nyomás nehezedett rám.
- Szállj le rólam te idióta! - sikítottam.
Drága egyetlen barátocskám röhögve gurult le rólam, egyenesen a földre.
- Megérdemelted - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Ne nyújtogasd, mert leharapom! - figyelmeztetett.
Na vajon mit csináltam? Még jó hogy folytattam, csak ezúttal jobban kinyújtottam. Chris lábamnál felemelt, és hátára kapott. Sikítottam, ahogy csak tudtam, és fenekét veregettem, de ő csak nyugodtan sétálgatott, és magában dúdolt valamit.
- Meg foglak ölni, Ewans! - üvöltöttem torkom szakadtából.
- Addig nem, amíg ott vagy. És egy ideig bizony ott is maradsz - nevetett.
10 percig ordítoztam, kapálóztam, ütögettem az engem tartó majmot, míg végül megunta, és ledobott a fotelba. Nagy levegőket vettem, mert kifárasztott ez a sok erőfeszítés, és inkább a helyemen maradtam, mielőtt még kinyírhattam volna őt.
- Mi a baj, elfáradt a kicsi Dani? - simogatta államat, miközben tekintetét enyémbe fúrta, és aggódást színlelt.
Nem szóltam semmit, szemeiben elvesztem. Lélegzetem azonnal lelassult, és belülről különleges megnyugvás fogott el. Agyam teljesen kikapcsolt, és lassan közelíteni kezdtem felé. Úgy tűnt, nincs ellenére. Sőt. Nyakamnál fogva óvatosan magához húzott. Érintése égetett, és minél hamarabb számon akartam érezni övét. Mindennél jobban vágytam csókjára. Ajkunk már majdnem összeért, amikor óriási zaj töltötte be a szobát, és szétrebbentünk. Chris elővette zsebéből zenélő telefonját, és elhúzta a zöld ikont.
- Igen? - kérdezte kicsit ingerülten, amit nem tudtam hova tenni.
- ......
- Mikor?
- ......
- Oké, szólok a többieknek - mondta, és letette.
- Ki volt? - érdeklődtem.
- John, azt mondta holnap be kell menni.
Vagyis edzés. Ami azt illeti, már hiányoltam a táncot, és nem értettem, mi volt addig, ugyanis semmi fellépés, semmi bemutató, stb. A lényeg, hogy végre visszatérhetek második otthonomba, a táncterembe.
- Hope-ot értesítem, úgyis ma vele vacsorázom - jelentettem ki, bár elég halkra sikeredett..
- Jó.
És ekkor beállt közénk az irtó kínos csend. Mindkettőnk csak a földet bámulta. A másodpercek orbitálisan lassan teltek, egyikünk sem mondott semmit. Pár perc múlva egyszerre szólaltunk meg.
- Iszok egy pohár vizet.
- Keresek valami filmet.
Beestem a konyhába, hogy lehűtsem magam, míg Chris felment szobájába a filmért. Mondanom sem kell, hihetetlenül ciki volt az előbbi jelenet. Mondjuk legalább arra a pár pillanatra elhittem, hogy lehet köztünk valami. Azonban természetesen csalódtam, és kicsit mérges is voltam John-ra, amiért pont akkor tudta hívni. Annyira égtem, hogy legszívesebben kirohantam volna a házból, és hazáig meg sem álltam volna. Reméltem, hogy ő is és én is el tudjuk majd felejteni az egészet.
Ne nézz a szemébe! Ne nézz a szemébe! Hajtogattam magamban, miközben lehajtottam a folyadékot. Az üvegpoharat leraktam a márvány pultra, és mélyeket lélegeztem, szemeimet pedig lecsuktam. Amikor már úgy éreztem, rendben vagyok, kilépkedtem a helységből, de a fiú még nem volt ott, ezért szobájához tipegtem. Mielőtt benyitottam volna, kopogtam.
- Jöhetsz - szólt az ajtó másik feléről.
A kilincset lenyomtam, és csatlakoztam Chris-hez.
- Csillagainkban a hiba? - mutatta a DVD-t, viszont én egyből megráztam a fejemet.
- Nem, már láttam, és nincs kedvem megint olyan sokat sírni - nevettem el magam, és én kezdtem el keresgélni valamit.
- Ezt! - kiáltottam hirtelen, leszaladtam, és beraktam a DVD lejátszóba.
Ewans szépen nyugodtan baktatott a kanapéhoz, amikor már elindítottam.
- Ez mi?
- Step up 4. - ugráltam a helyemen.
Már vagy százszor láttam (mint a Titanic-ot), azonban nem tudtam megunni. Inkább még jobban megimádtam. Akárcsak Hope-nak és Chris-nek, nekem is ez volt a kedvenc filmem.
- Várj, csinálok popcorn-t - indult be a fiú is.
A pattogatás közben kb. 20-szor szóltam neki, hogy siessen, és miután meglett a kukorica, aktivizáltam a filmet. Drága haverom szó szerint mellém ugrott és vállamat átkarolta. Húzására a pillangók ismét felkeltek, és erősen csapkodtak szárnyaikkal. Még jobban hozzá akartam bújni. Tudod milyen érzés teljesen odalenni egy srácért, aki csak barátként szeret téged, és közben vissza kell fognod magad, nehogy a következő pillanatban leteperd? Én pontosan ezt éreztem. Azt akartam, hogy magához öleljen, hogy apró csókokkal hintse be arcomat, és hogy elmondja nekem, mennyire szeret. Ezekbe a gondolataimba annyira belemerültem, hogy nem vettem észre, hogy egy könnycsepp gördült ki szememből. Minél előbb letöröltem, hogy a mellettem ülő észre ne vegye. Magyarázkodnom kellett volna, kedvem pedig nem volt ahhoz.
Tágra nyílt szemekkel bámultuk a film fináléját, és közben a megmaradt popcorn-t faltuk. Valójában 2 éve 5 hónapig poénból megtanultunk pár lépést ebből a filmből, valamint azt a koreográfiát, amelyiket Sean és Emily a legvégén táncolnak el kettesben. Mivel én 6 évig balettoztam (utána átváltottam hip-hop-ra), ezért könnyű volt memorizálni. Csupán sokat kellett gyakorolni. Éppen csodálhattam volna azt a bizonyos jelenetet, amikor Chris elém állt, és kezét felém nyújtotta.
- Szabad egy táncra? - mosolyodott el halványan.
Na ne. Komolyan el akarja velem táncolni? Szólalt meg az a kis hang a fejemben. És folytatta: Ez csak egy álom. A koreográfia pároknak való, annak idején csak poénból csináltuk meg, és mert jobb dolgunk nem volt. Mi barátok voltunk, ráadásul bele voltam zúgva abba az idiótába. Tenyeremet belecsúsztattam övébe, és felkeltem helyemről. Érezni akartam Chris odafigyelését, és a tánc megnyugtató szépségét egyszerre. Elkezdtük. Partnerem mindent annyira precízen csinált. Elmondhatatlanul különleges érzést váltott ki belőlem. Már el is felejtettem, hogy a balett mennyire felszabadító. A zene, és a légies mozgás összessége szabaddá tett. Olyasmi pillanat volt, mint amikor a Dirty dancing végén Patrick Swayze a magasba emelte a lányt. És az, hogy azzal táncolhattam el, akivel mindennél jobban szerettem volna, elfeledtetett velem mindent.