24. rész ~ Cathie

Sziasztok Bogyókáim! :3
Végre van egy kis időm, őszintén sajnálom ezt a sok kimaradást, de mostanában nagyon elfoglalt vagyok. Hétvégén is segítenem kellett anyuéknak, mert csináljuk a kerítést, és az udvar olyan mintha egy bomba robbant volna itt. :D Tehát megjöttem immáron a 24. résszel :) Remélem tetszeni fog nektek! :*
Szeretlek titeket, próbáljátok túlélni az iskolás napokat! <3
xx, Csilla :)

*Danielle szemszöge*

Felülmúlhatatlan boldogság és szerelem. Ennyit éreztem abban a pillanatban, amikor vége lett a koreográfiának. Azok az érzéki érintések, és hogy annyira közel volt hozzám, mérhetetlen vágyat keltett bennem. A zene abbamaradt, s közben én kezeimmel közre fogtam arcát, ő pedig szorosan tartott derekamnál. Orrunk és homlokunk összeért, forró lehelete pedig perzselte bőrömet. Mélyen egymás szemébe néztünk. Összeszedtem minden akaraterőmet, viszont tudtam magamról, hogy gyenge vagyok. Muszáj volt tartanom magam. El akartam fordulni, azonban gyönyörű barna, csillogó íriszei fogságban tartották enyémeket. Ki akartam élvezni, hogy pár másodpercre is ugyan, de ilyen hihetetlenül közel lehettem hozzá. A szívem majd' kiugrott a helyéről, a pillangók össze-vissza repdestek gyomromban és légzésem egyenetlen volt. Amikor beszívtam mámorító illatát, az agyam kikapcsolt és csak rá tudtam gondolni. Arra, hogy mennyire boldoggá tenne, ha valóban magam mellett tudhatnám. Elképzeltem, hogy milyen lenne, ha a barátnője lehetnék. Kézen fogva sétálnánk az utcán, szenvedélyesen csókolóznánk, és akár órákig bámulnánk a másik szemébe. És ekkor pofán vágott a valóság. Ő soha nem lehetne az enyém, ő úgy tekint rám, mint a húgára, nem úgy, mint a szerelmére. Hiszen nálam sokkal jobb és szebb lányt is tud találni, akkor miért velem kezdene ki? Rájöttem, hogy unom, hogy mindig olyanba habarodok bele, akivel nagy valószínűséggel az ég világon nem sikerülne egy párkapcsolat. Volt már olyan, akinek barátnője volt, volt, aki meleg volt és most a legjobb barátom. A vágy helyét egy égető érzés vette át, amely belülről szétszakítani készült.
- Mi a baj, Danielle? -szólalt meg hirtelen Chris. -Miért sírsz?
Annyira elgondolkoztam, hogy észre sem vettem, hogy könnyezni kezdtem.
- Semmi bajom - töröltem le arcomat. - Ne haragudj - mondtam halkan.
- Minden rendben? - a fiú aggódó tekintettel simított fülem mögé egy tincset.
Kérdésére fejemet lehajtottam és egy aprót bólintottam.
- Dani - államnál feljebb emelte fejem, hogy szemébe tudjak nézni. - Nekem elmondhatod.
- Nem fontos - mondtam, és reméltem, hogy ezzel annyiban hagyjuk a témát.
Tekintete meglágyult, és szinte azonnal elvesztem bennük. Percekig fürkésztük egymás arcát, s ő közben hátamat simogatta.
- Megőrjítesz - suttogta.
Kicsit sem túloznék, ha azt mondanám, hogy rohadtul meglepődtem. Először nem esett le mire gondol, viszont utána már az nem esett le, hogy miért mondta. Azonban erre az egy szóra ismét felkeltette bennem a vágyat, és legszívesebben vetkőztetni kezdtem volna.
- Chris.. - dadogtam.
- Mit szeretnél jelenleg? - tette fel a kérdést, amire egyáltalán nem tudtam, mit reagáljak. - Csak mondd meg mit akarsz, és én megteszem.
Egy ideig nem szóltam semmit, de persze nagyon jól tudtam, mit akartam. Ami nem volt más, mint ő.
- Bármit? - kérdeztem kicsit félve.
- Akármit - jelentette ki határozottan.
- Csókolj meg - csúszott ki a számon.
Amikor már rájöhettem volna, mit is mondtam, puha ajkait enyémekre tapasztotta. Nem tudtam felfogni, hogy valójában mi is történik. Teljesen ledermedtem. Soha nem hittem volna, hogy ez bármikor is be fog következni. Amikor már nagyjából felfogtam, hogy mit csinál, visszacsókoltam. Bejutást kérve megnyalta alsó ajkam, s én engedélyt adtam neki. Nyelve gyengéden és szenvedélyesen kényeztette enyémet. Kezemet felvezettem hajába, amely belőle egy férfias morgást váltott ki, és belemarkolt fenekembe, ezzel fokozva a vágyat és vonzódást. Úgy éreztem, hogy ő már csak az enyém és senki nem veheti el tőlem. Chris megemelt, és én automatikusan dereka köré kulcsoltam lábaim. Csókunk még mindig tartott, amikor a fiú megindult velem. Nem tudtam, hova fog vinni, de nem is érdekelt. Egyedül az számított, hogy semmi ne válasszon el tőle. Nem akartam, hogy vége legyen annak a csodálatos dolognak, ami számomra a világot jelentette. Reménytelenül beleszerettem, és ezen már semmi nem tudott változtatni.
Közben rájöttem, hogy a konyhában lévő pultra felültetett, s lábaim közé férkőzött. Pólóm szegélyét megfogta, és óvatosan felfelé kezdte húzni. Az járt a fejemben, hogy vajon tényleg ennyire komolyan gondolja-e, és nem csak azért, mert elfogta a pillanat heve. Tudom, furán hangzik, de nem sokszor történt meg ez velem. A szüzességemet a suli legmenőbb pasijával vesztettem el egy buliban, amikor is mindketten segg részegre ittuk magunkat. Már másnap megbántam az egészet, és erre a tettemre soha nem voltam, és soha nem is leszek büszke. Azóta már csak futó kalandjaim voltak, és egy ideig párkapcsolatom sem volt. Szóval kicsit féltem, hiszen olyannal, akit igazán, teljes szívemből szerettem, nem tettem ilyet. Ráadásul Chris előtt szégyenlős is voltam, mivel nekem az ő véleménye számított a legjobban. A felsőm lekerült rólam, és a földre hullott. Levegőért kapkodva néztünk mélyen egymás szemébe. A fiú egy mozdulattal lekapta magáról pólóját, s homlokát enyémnek döntötte. Élvezettel simítottam végig izmos felsőtestén, majd kezemet hátára vezettem, s kínzóan lassan és izgatóan végig karmoltam. Elértem a kellő hatást ugyanis ujjaim alatt éreztem, hogy libabőrös lett, s lehunyva szemét, nyögdécselve ajkaival nyakamnak esett. Forró leheletére, nedves csókjaira kirázott a hideg (persze jó értelemben), és sóhajtok törtek fel belőlem. Lábaimat derekára kulcsoltam, és ágyékához nyomtam magam.
- Istenem, Danielle! - morogta elfojtott hangon.
Ujjait belevezette hajamba, s én a lehető legközelebb húztam őt. Szinte már egy hajszál sem fért volna el köztünk. Kezeimmel felemeltem fejét, és mélyen tekintetébe fúrtam sajátomat.
- Chris... - belegondolva abba, hogy hogy kerülhettünk odáig, csak ennyit tudtam kimondani.
Azonban amikor már folytathattam volna beszédemet, csengettek. A fiú valószínűleg ekkor ébredt rá, hogy milyen helyzetben voltunk, ugyanis felkapta fejét, és kissé ijedten nézett rám.
- Menj, nyisd ki - mondtam, miután megtaláltam a hangom.
Éppen elhagyni készülte a konyhát, mikor észrevettem, hogy valami nem stimmel, majd felvettem a pólóját a földről.
- Hé - szóltam utána, ő pedig hátra fordult, és hozzá dobtam a ruhadarabot.
Villámgyorsan kapta magára, és kisétált a helységből. Idegesnek tűnt, viszont ezt csak arra fogtam, hogy majdnem lefeküdt a legjobb barátjával, és valószínűleg számára furcsa lett volna. Nagyon furcsa. A pultról leszálltam, blúzomat felhúztam és remegő lábakkal indultam a srác után. Nem tudtam, ki érkezett, mert Chris eltakarta, de amint mellé értem, egy lányt pillantottam meg. Nagyon szimpatikusnak tűnt, az öltözéke stílusos volt, barna félhosszú haja hullámosan omlott vállára, és egyből feltűntek a meglehetősen kék szemei. Szívesen lettem volna a helyében, mert láttam, hogy sokkal szebb nálam. Látszott rajta, hogy soha senkinek nem tudna ártani, olyan volt, mint egy ártatlan bárányka.
- Szia, Cathie vagyok - vigyorgott rám, és kezét felém nyújtotta.
Gesztusát elfogadva mutatkoztam be:
- Szia, én Danielle vagyok - húztam mosolyra szám.
Egy ideig néma csöndben álltunk hárman, amely elég kínos volt, s közben Chris nyugtalanul pillantgatott köztem és Cathie között.
- Ó, bocsánat - csendült fel az említett lány. - Chris barátnője vagyok, valószínűleg ő még nem mesélt rólam - mosolygott még mindig.
Az arcom elfehéredett, és a lábam földbe gyökerezett. Olyan érzésem támadt, mintha teljes erőből gyomorszájba ütöttek volna.